2012. január 24., kedd

Végre itt vagyok megint!

Ismét hello nagyvilág!

Ennyi kihagyás után már itt volt az ideje, hogy azt mondjam: megint itt vagyok! Keveregnek bennem a gondolatok arról, hogy mi az, amit kimondhatok itt, és mi az, amit nem. Azért indítottam a blogot, hogy leírhassak bármit, tabuk nélkül tudjunk beszélni! Eddig is így volt, és nem lesz ez ma sem másképpen.
Leragadva a párkapcsolatoknál, -ígérem nem mindíg erről lesz szó- azt hiszem írok arról, hogy mi is zajlik le egy pasiban egy kapcsolat kezdetén -szubjektív a dolog, de ez saját tapasztalat és 90%-ban minden pasira igaz-! Ha azt gondolod, hogy az a pasi, akinek felkeltetted az érdeklődését nem képzelt még el meztelenül az első randi előtt, közben, után, akkor TÉVEDSZ! Ha azt gondolod, hogy ugyanez a pasi nem képzelte el veled a szexet minden pozitúrában amit csak ismer, TÉVEDSZ! Van egy idézet, hogy "...a nők annyira vágynak a szerelemre, hogy még szexre is képesek érte, a férfiak annyira vágynak a szexre, hogy még szerelemre is képesek érte..."! -Remélem pontosan idéztem, ha nem akkor bocs.- Szóval ez a különbség, de ha a nők azt mondják, hogy nem vágynak -legalább- ugyanannyira a szexre, mint a férfiak, akkor hazudnak. Csak azért nem adnak ennek a vágyuknak hangot, mert akkor társadalmi norma alapján elítélnék őket!
Persze ez sablonos duma, de van még egy oka annak, hogy a nők nem nyilvánítják ki ugyanúgy a szexualitásra vágyódásukat, mint a férfimak, mert félnek attól, hogy "ez is csak azt akarja..."
Ez persze igaz, ez is azt akarja, általában csak nélkül. Azt, hogy "csak azt" akarta-e, csak akkor fogkiderülni mikor már megtörtént a dolog. Persze a csávó mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy "célbaérjen", de az idő egy részét ki tudja szűrni ezeknek a gyökereknek! A tanulság, hogy akármennyire nem nem bírsz a hormonjaiddal, VÁRATNI KELL! Aki képes rád hónapokat -na jó, heteket- várni, az megérdemel egy esélyt. Azt is csak akkor, ha a várakozási idő folyamán megbizonyosodsz arról, hogy tényleg Te vagy az egyetlen!
Persze ez sem garantálja 100%- ban, hogy nem csak arra kellessz, de ezt 100%-ban nem tudod kiküszöbölni, mivel dolgoznak a hormonjaid és nem látod a fától az erdőt! Lehetnek segítségedre barátok, de mindíg csak utólag derül ki, hogy a személy, akit barátnak hittél tényleg barát, vagy ellenség! Ugyanis érdemes lehet azoknak a véleményét meghallgatni, akik körülötted vannak, mert ők nem egy rózsaszín függönyön keresztül látják a világot, hanem a realitások talaján. Azért írtam, hogy utólag derül ki, met nem tudhatod, hogy az, akiről azt hitted, hogy a barátod, tényleg azért mondja, hogy ez a pasi ilyen, meg ez a pasi olyan, mert tényleg tud valamité, amit "kíméletből" nem árul el neked. Láttunk már olyat is, hogy azért savaztak valakit a csaja előtt, mert meg akarták szerezni őt! Ezért én azt mondom, hogy a "várakozási időszakban" baráti és persze rokoni körben is (rokonoknál csak azoknak, akiknek adsz a vélemeényükre) mutasd be minél több embernek, kérd ki a véleményeket (sokszor elárulják kéretlenül is)! A véleményekből próbálj meg amennyire lehet minél pártatlanabbul következtetéseket leszűrni annak érdekében, hogy ne legyél kihasználva!

Azt hiszem mára abbafejezem a kioktatást (bár nem annak szántam) és a tanácsadást! Ígérem, hogy most hamarabb fogok jelentkezni egy könnyedebb témával!

U.I.: Várom a kommenteket a gondolatokkal!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Kóladió! Húdesokmindent írtál!:) osztom a véleményedet, már éppen itt volt az ideje, hogy írjál, kezdtem azt hinni, hogy megfeledkeztél a célközönségedről, és a rajongóidról!

    Szerintem a párkapcsolatokról szóló téma nagyon is aktuális, és nagyon sokrétű, nem lehet eléggé kivesézni. És szerintem az ember fia/lánya nagyon sokat gondolkodik rajta, hogy mit gondolhat a másik. Nem tudom, hogy az ember fia hogy van vele, de az ember lánya legalábbis sokat van ezzel elfoglalva, mindenben utaló jeleket keres valamire, és szeretné tudni, hogy az helytálló, vagy sem. És jó lenne, ha helyes következtetéseket tudnánk levonni. Nem tartom magam rutintalannak, de az aktuális párkapcsolatomban is érzem, hogy néha mellé nyúlok... Azt gondolom, hogy ő azt gondolja, hogy én azt gondolom, stb. Minek kell túlbonyolítani?! És milyen jó, hogy megmondja nekem, hogy valójában miről mit gondol! Ez hatalmas dolog, el sem hiszed, hogy mennyire, mert így az embernek nem kell flesleges köröket futnia...

    És mit gondolsz arról a dilemmáról, hogy ha a pasi elképzel engem meztelenül, és a szexet is elképzeli velem, nem fogok- e neki csalódást okozni. Mert lehet, hogy azt gondolja, hogy "wow, biztos marha jó lehet az ágyban, meg érzéki", de utána meg az lesz, hogy elveszíti ez az egész a varázsát, az illúziók szertefoszlanak, és ott lesz egy lány, aki kihívást jelentett, és a vágy tárgyát képezte, most meg már nem is olyan érdekes. Mert mégsem olyan, mint amilyennek elképzete. Az ember hogy rendelkezzen ekkora emberismerettel még 20 éves kora előtt?

    Az idézet helyes, amit beszúrtál:)!! És ezzel egyetértek, és főleg azzal a résszel, hogy bármennyire is hangoztatják sokan (a nők nagy része), hogy a szex nem fontos, mert ő olyan kedves és aranyos, stb... Ki fog purcanni a dolog, mert egy idő után felébred a vágy egy olyan iránt, aki új és eddig nem tapasztalt lehetőségekkel kecsegtet. De ha ilyenbe esik az ember gyereke, honnan tudja, hogy az a másik, aki felkeltette a piszkos vágyat, meg tudja neki adni azt, amit a partnere nem? Honnan tudja, hogy nem egy csalódás lesz, és visszacsinálná az egészet, ha tehetné?! Mennyire normális, hogy ha történik egy ilyen? Mit mondasz erre Kóladió? :) szerintem nagyon nem ok, ha ez felmerül, de van egy fogadásom rá, hogy te is így gondolod....

    Azt írtad, az első alkalmat váratni kell. Meg kell, hogy érjen, ez tény, de honnan tudjuk, hogy itt van az ideje?! Mikor van annak ideje, hogy ne gondolja azt rólam, hogy csak egy könnyű nőcske vagyok?

    Ez a barátokról szóló rész is megérne egy részletesebb kifejtést, mert ez tény szerintem, hogy az nem a barátom, aki látja azt, hogy mekkora hülyeséget csinálok, és mégsem tesz semmit. Még csak nem is figyelmeztet. Még akkor is elvárom a barátomtól, hogy szóljon, ha lent van a rózsaszín köd. A ködben egyébként hogy csináljuk, hogy ne legyünk sebezhetőek? Mert gyakorlatilag akkor a vágy tárgya azt csinál velünk amit akar, mert gyakorlatilag vakon vagyunk. Szerinted?

    Kedves Kóladió! A következő blogbejegyzéseidben várom a válaszaidat a kérdéseimre! Bocsánat a terjengősség miatt, de jók a problémafelvetéseid, és megkívánja az elgondolkodást, és a kommentet:)

    Legyen szép napod!!!

    Ilumilu

    VálaszTörlés
  2. 1. A párkapcsolat az egy jóó téma! Merthogy ez az embert életének minden állapotában érdekli. Nekem, mint nőnemű egyednek különösen érdekes egy hím nézőpontja. Mert gondolkodhatom én azon, hogy mit miért, ha egyszer nics meg az a szervgem, amivel ti gondolkodtok. És csak a félreértések elkerülése érdekében: most a férfi AGYra gondoltam... :)

    2. Hűűű hát ez a meztelenül elképzelős dolog nagyon érdekes. :) Az idézet tetszik. De azt hiszem, a nők úgy állnak hozzá a dologhoz, hogy "majd megszerettetem magam, ás ha ehhez szex kell, hát legyen!" Persze ezt csak titokban, mert tényleg ott van a társadalom, mint egy visszatartó erő. Ezért hazudni kell neki (mármint a társadalomnak), így nem érhet vád. Mert az vesse az első követ, aki nem volt még vak szerelmes! A szerelemmel takarózunk. AMi nem feltétlenül jó dolog. Mert mi a szerelem? Lehet azt tudni? Dehogyis. Mik a feltételei? Mikor vált át a szimpla szeretet szerelembe? HMM?
    Sokkal egyszerűbb lenne őszintén felvállani, hogy csak "az" volt akkor éppen a lényeg. Csak azért ez nem keverendő össze azzal, ha valaki komolyan társat keres. Akkor nem elég csak az. A nők amúgy is szeretnek mindenhez a maguk finom (kinekmennyire) kis lelkükkel hozzáállni. Ez már csak ilyen. Gének. Vagy valami hasonló rendellenesség... :)
    Mindazonáltam azt hiszem, életünk során mindig és mindenkit máshogy szerünk. Mármint szerelemmel. Mivel folyamatosan változunk, fejlődünk, lépdelünk felfelé az érzelmi intelligencia lépcsőin, nem létezik/het, hogy ugyanúgy legyünk szerelmesek 16 meg 45 évesen. Persze alapjaiban biztosan ugyanaz... Csak mindig más a fontos. Ugyebár. :)

    3. Ha az ember nem látja a fától az erdőt, akkor mondhat bárki bármit, villoghatnak a jelzőlámpák, vinnyoghatnak a szirénák, akkor sem változik semmi. Meg amúgy is. Hiába tudok valamit fejben, ha egyszer szívben meg mást tudok. :P Persze ezt lehet befolyásolni, még ha nehezen is... De. Mi van azzal, hogy a tapasztalás útján tanul az ember? Értem ezt úgy, hogy úgysem hiszem el neked, hiába tök logikus, amit mondasz, és már csak azért is utána járok, bár tudom hogy mi lesz a vége, ugyanis never give up és hasonló önáltató badarságok...
    ÉS HA a másik esetlegesen egy épületes vadbarom, aki fenomenálisan hazudik? Akkor aztán oda a bizalom. Nem csak iránta, hanem úgy cakundpak -mindenki iránt. Ami gáz... igazán gáz.

    (Ebben volt kérdés is, már amilyen... És ez egy egész csinos kis komment, szóval jeeee! :D )

    VálaszTörlés