Felnőttem?

Hello Nagyvilág!

Honnan is kezdjem? Nem egyszerű eldönteni a rengeteg esemény közül amit az ember fia már átélt (túlélt), de azt hiszem visszamennék a középiskolás éveimhez, melyek tanulmányi szempontból nem voltak épp a legdicsőségesebbek!
Szóval adott egy 17 éves fiatal, aki természetesen szórakozni szeretne, élni az ÉLETET, falni nagykanállal a szerelmet és nem törődik azzal, hogy mi lesz, hogy lesz! Persze mondja, hogy milyen fontos a továbbtanulás, meg hogy mennyire fontos, hogy most, az érettségi előtt milyen pályát választ, hová felvételizik, mert ez a társadalmi elvárás. Valójában ilyen fiatalon az ember nem gondolkozik azon, hogy mi lesz a jövőben. Csak azért foglalkozik a pályaválasztással, mert a szülők folyamatosan unszolják, hogy továbbtanulni márpedig kell! Kell, hogy legyen rendes szakmád meg az igazából nem is ember akinek nincs diplomája! Hamar rájön, hogy ebből csak egy kiút van, hogy kitalál valamit, hogy ez vagy az akar lenni, de ennek a választásnak semmi köze nincs ahhoz, hogy abból, amire a fejét adja meg lehet-e élni (ezen igazán nem is gondolkozik, hiszen a szülők előteremtik a szükségletek kielégítéséhez szükséges forrásokat), csak azon gondolkozik, hogy végre találjon valamit ami az érdeklődési köréhez valamennyire közel áll! Persze a mondatokat érti, hogy "ez határozza meg a jövődet..." meg "most kell jól választani, mert különben...", de a szavak jelentésének a súlyát nem is értheti, hiszen eddig burokban élt és arról, hogy egy Felnőttnek mik a gondjai azt hiszi, hogy megegyeznek saját gondjaival, hiszen jogilag szinte már nagykorú!

Hogy mikor is leszünk felnőttek? Nehéz dolog..., de azt hiszem nem attól, hogy mindíg a legjobb döntést hozzuk meg és nem is attól, hogy mindenről mindent tudunk, hanem attól, hogy fel merjük vállalni a döntéseket és azok következményeit, és képesek vagyunk "gondoskodni" nem feltétlenül anyagi értelemben magunkról és másokról is!