Válaszok

Ígéretem ellenére megint itt vagyok, bár nem mindenki kommentált, aki ígérte!

Először is soha nem láthatunk a másik fejébe, ezért én személy szerint azt javaslom, hogy próbáljuk meg a kapcsolatot őszintén kezdeni, még akkor is, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a túlzott őszinteség nem jelenti-e a kapcsolat végét! Természetesen mindenki úgy vág bele egy kapcsolatba, hogy hisz a másiknak, ezt a bizalmat szerintem nem érdemes eljátszani csak azért, hogy egymás előtt jobb színben tűnjünk fel! Rá kell venni a partnerünket arra, hogy őszintén mondja ki a gondolatait! Ezt úgy érhetjük el hosszútávon, hogy akkor sem "hisztizünk" amikor kellemetlen vagy a mi gondolatunkkal ellentétes véleményt oszt meg velünk! Tiszteljük benne, hogy nem vágott át és volt "töke" szemünkbe mondani azt, amit valójában gondol. Az első dolog tehát a kompromisszumkészség. Ami még fontos, hogy hogyha kérdezünk a párunktól, ne hagyjuk a kérdésünket megválaszolatlanul, még akkor sem, ha kitérő választ ad elsőre.

Ez az elképzelős dolog nem egy viszonyítási pont. Amikor élőben kerül sor a szexre, akkor ezek az elképzelt élmények a feledés homályába merülnek. A pasik nem hasonlítgatják, hogy ez jobb vagy rosszabb, mint amit elképzeltek. Más és kész. Ettől függetlenül vannak szexuálisan összepasszoló és eltérő emberek is, de ebben az érzelmek és a hormonok sokat segítenek. Azt mondják, hogy a férfiak szerelem nélkül is pozitív élményként élik meg a szexet. Itt kerül szóba a nők finom kis lelke, de ez azért ebben a formában nem igaz. Ugyanis egy nőben is pontosan ugyanúgy szimpla vonzódás alapján egyszeri alkalmora fel tud lobbanni az állati ösztön, és ez a férfiaknál sincs másképp. Szerelem nélkül a férfiak sem képesek hosszútávon arra, hogy az állatias szükségleteken kívül - magyarul egy-két dugáson kívül - megkívánják a partnerüket. Ez a fajfenntartási ösztön, ami a pasik többségében erősebb, mint az öntudat. De mi az az állatias ösztön? Az állatok hímjei a fajfenntartás érdekében arra törekszenek, hogy minél több nőstényt termékenyítsenek meg. Genetikailag így vannak kódolva, és sajnos ezt magunkkal hoztuk az állatvilágból. De nem csak a férfiak örököltek az állatvilágból, csak a férfiakkal ellentétben nem több partnerrel, hanem azzal a "hímmel" akarnak párosodni a nők, akivel potenciálisan a legtökéletesebb utódot hoznák létre. A megcsalással foglakozó résznél ezt majd még bővebb kifejtem! Tehát stabil párkapcsolatban "félremenjek vagy ne menjek?" dilemmáját is meg fogom válaszolni, de az egy terjedelmesebb kifejtést igényel.

Megválaszolva azt a kérdést, hogy mikor jött el az idő a párkapcsolatban az ELSŐRE anélkül, hogy a partner azt gondolja, hogy könnyű nőcske vagyok, nem lehet egyértelmű választ adni, mivel minden kapcsolat más és más. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy dolgoztassuk meg a dologért, hiszen szándékától függetlenül mielőtt megkapná a nőt, úgyis csak a szex jár a fejében. A szándékát abból lehet sejteni, hogy mennyire lesz kitaró. Pont ezért lesz érdemes megdolgoztatni.

A szerelmet a szeretettől elhatárolni elég nehéz dolog. De valami olyasmi érzés lehet a szerelem, hogy a kiválasztott személyen kívül senki más nem jöhet szóba (még gondolati úton sem) számodra. Amikor a közeledbe kerül (ha még nem tudja az érzéseidet), akkor legszívesebbe egy az egyben kimondanád, és fizikailag rávetnéd magad. Persze ez nem puszta fizikai vonzalom, hanem ilyenkor az ember a belső értékeket is tökéletesnek látja, és úgy gondolja, hogy kiválasztottjánál nincs tökéletesebb. Ha ilyet érzel, akkor biztos legyél benne, hogy nem szeretet. A szerelmet a szeretettől megkülönböztetni leginkább úgy lehet, hogy a klasszikus féltékenység csak a szerelem esetében van jelen. Tehát ha azt érzed, hogy szíved szerint kikaparnád aszemét annak a lánynak, akivel rajtad kívül még dumál, akkor biztosra veheted, hogy túlléptetek a szertet fázisán.

Mi van, ha átvernek, és elveszted a bizalmad? Semmi. Mert ha jön egy új szerelem, megint rózsaszínben fogod látni a világot, legfeljebb egy kicsit óvatosabb leszel.

Befejezésként elmondom, hogy tudom, hogy nem fogtok mindent megfogadni, mert a szerelem vak, meg minden... De ha csak bizonyos részeit felhasználjátok, akkor már megérte!