Válaszok

Ígéretem ellenére megint itt vagyok, bár nem mindenki kommentált, aki ígérte!

Először is soha nem láthatunk a másik fejébe, ezért én személy szerint azt javaslom, hogy próbáljuk meg a kapcsolatot őszintén kezdeni, még akkor is, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy a túlzott őszinteség nem jelenti-e a kapcsolat végét! Természetesen mindenki úgy vág bele egy kapcsolatba, hogy hisz a másiknak, ezt a bizalmat szerintem nem érdemes eljátszani csak azért, hogy egymás előtt jobb színben tűnjünk fel! Rá kell venni a partnerünket arra, hogy őszintén mondja ki a gondolatait! Ezt úgy érhetjük el hosszútávon, hogy akkor sem "hisztizünk" amikor kellemetlen vagy a mi gondolatunkkal ellentétes véleményt oszt meg velünk! Tiszteljük benne, hogy nem vágott át és volt "töke" szemünkbe mondani azt, amit valójában gondol. Az első dolog tehát a kompromisszumkészség. Ami még fontos, hogy hogyha kérdezünk a párunktól, ne hagyjuk a kérdésünket megválaszolatlanul, még akkor sem, ha kitérő választ ad elsőre.

Ez az elképzelős dolog nem egy viszonyítási pont. Amikor élőben kerül sor a szexre, akkor ezek az elképzelt élmények a feledés homályába merülnek. A pasik nem hasonlítgatják, hogy ez jobb vagy rosszabb, mint amit elképzeltek. Más és kész. Ettől függetlenül vannak szexuálisan összepasszoló és eltérő emberek is, de ebben az érzelmek és a hormonok sokat segítenek. Azt mondják, hogy a férfiak szerelem nélkül is pozitív élményként élik meg a szexet. Itt kerül szóba a nők finom kis lelke, de ez azért ebben a formában nem igaz. Ugyanis egy nőben is pontosan ugyanúgy szimpla vonzódás alapján egyszeri alkalmora fel tud lobbanni az állati ösztön, és ez a férfiaknál sincs másképp. Szerelem nélkül a férfiak sem képesek hosszútávon arra, hogy az állatias szükségleteken kívül - magyarul egy-két dugáson kívül - megkívánják a partnerüket. Ez a fajfenntartási ösztön, ami a pasik többségében erősebb, mint az öntudat. De mi az az állatias ösztön? Az állatok hímjei a fajfenntartás érdekében arra törekszenek, hogy minél több nőstényt termékenyítsenek meg. Genetikailag így vannak kódolva, és sajnos ezt magunkkal hoztuk az állatvilágból. De nem csak a férfiak örököltek az állatvilágból, csak a férfiakkal ellentétben nem több partnerrel, hanem azzal a "hímmel" akarnak párosodni a nők, akivel potenciálisan a legtökéletesebb utódot hoznák létre. A megcsalással foglakozó résznél ezt majd még bővebb kifejtem! Tehát stabil párkapcsolatban "félremenjek vagy ne menjek?" dilemmáját is meg fogom válaszolni, de az egy terjedelmesebb kifejtést igényel.

Megválaszolva azt a kérdést, hogy mikor jött el az idő a párkapcsolatban az ELSŐRE anélkül, hogy a partner azt gondolja, hogy könnyű nőcske vagyok, nem lehet egyértelmű választ adni, mivel minden kapcsolat más és más. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy dolgoztassuk meg a dologért, hiszen szándékától függetlenül mielőtt megkapná a nőt, úgyis csak a szex jár a fejében. A szándékát abból lehet sejteni, hogy mennyire lesz kitaró. Pont ezért lesz érdemes megdolgoztatni.

A szerelmet a szeretettől elhatárolni elég nehéz dolog. De valami olyasmi érzés lehet a szerelem, hogy a kiválasztott személyen kívül senki más nem jöhet szóba (még gondolati úton sem) számodra. Amikor a közeledbe kerül (ha még nem tudja az érzéseidet), akkor legszívesebbe egy az egyben kimondanád, és fizikailag rávetnéd magad. Persze ez nem puszta fizikai vonzalom, hanem ilyenkor az ember a belső értékeket is tökéletesnek látja, és úgy gondolja, hogy kiválasztottjánál nincs tökéletesebb. Ha ilyet érzel, akkor biztos legyél benne, hogy nem szeretet. A szerelmet a szeretettől megkülönböztetni leginkább úgy lehet, hogy a klasszikus féltékenység csak a szerelem esetében van jelen. Tehát ha azt érzed, hogy szíved szerint kikaparnád aszemét annak a lánynak, akivel rajtad kívül még dumál, akkor biztosra veheted, hogy túlléptetek a szertet fázisán.

Mi van, ha átvernek, és elveszted a bizalmad? Semmi. Mert ha jön egy új szerelem, megint rózsaszínben fogod látni a világot, legfeljebb egy kicsit óvatosabb leszel.

Befejezésként elmondom, hogy tudom, hogy nem fogtok mindent megfogadni, mert a szerelem vak, meg minden... De ha csak bizonyos részeit felhasználjátok, akkor már megérte!

Végre itt vagyok megint!

Ismét hello nagyvilág!

Ennyi kihagyás után már itt volt az ideje, hogy azt mondjam: megint itt vagyok! Keveregnek bennem a gondolatok arról, hogy mi az, amit kimondhatok itt, és mi az, amit nem. Azért indítottam a blogot, hogy leírhassak bármit, tabuk nélkül tudjunk beszélni! Eddig is így volt, és nem lesz ez ma sem másképpen.
Leragadva a párkapcsolatoknál, -ígérem nem mindíg erről lesz szó- azt hiszem írok arról, hogy mi is zajlik le egy pasiban egy kapcsolat kezdetén -szubjektív a dolog, de ez saját tapasztalat és 90%-ban minden pasira igaz-! Ha azt gondolod, hogy az a pasi, akinek felkeltetted az érdeklődését nem képzelt még el meztelenül az első randi előtt, közben, után, akkor TÉVEDSZ! Ha azt gondolod, hogy ugyanez a pasi nem képzelte el veled a szexet minden pozitúrában amit csak ismer, TÉVEDSZ! Van egy idézet, hogy "...a nők annyira vágynak a szerelemre, hogy még szexre is képesek érte, a férfiak annyira vágynak a szexre, hogy még szerelemre is képesek érte..."! -Remélem pontosan idéztem, ha nem akkor bocs.- Szóval ez a különbség, de ha a nők azt mondják, hogy nem vágynak -legalább- ugyanannyira a szexre, mint a férfiak, akkor hazudnak. Csak azért nem adnak ennek a vágyuknak hangot, mert akkor társadalmi norma alapján elítélnék őket!
Persze ez sablonos duma, de van még egy oka annak, hogy a nők nem nyilvánítják ki ugyanúgy a szexualitásra vágyódásukat, mint a férfimak, mert félnek attól, hogy "ez is csak azt akarja..."
Ez persze igaz, ez is azt akarja, általában csak nélkül. Azt, hogy "csak azt" akarta-e, csak akkor fogkiderülni mikor már megtörtént a dolog. Persze a csávó mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy "célbaérjen", de az idő egy részét ki tudja szűrni ezeknek a gyökereknek! A tanulság, hogy akármennyire nem nem bírsz a hormonjaiddal, VÁRATNI KELL! Aki képes rád hónapokat -na jó, heteket- várni, az megérdemel egy esélyt. Azt is csak akkor, ha a várakozási idő folyamán megbizonyosodsz arról, hogy tényleg Te vagy az egyetlen!
Persze ez sem garantálja 100%- ban, hogy nem csak arra kellessz, de ezt 100%-ban nem tudod kiküszöbölni, mivel dolgoznak a hormonjaid és nem látod a fától az erdőt! Lehetnek segítségedre barátok, de mindíg csak utólag derül ki, hogy a személy, akit barátnak hittél tényleg barát, vagy ellenség! Ugyanis érdemes lehet azoknak a véleményét meghallgatni, akik körülötted vannak, mert ők nem egy rózsaszín függönyön keresztül látják a világot, hanem a realitások talaján. Azért írtam, hogy utólag derül ki, met nem tudhatod, hogy az, akiről azt hitted, hogy a barátod, tényleg azért mondja, hogy ez a pasi ilyen, meg ez a pasi olyan, mert tényleg tud valamité, amit "kíméletből" nem árul el neked. Láttunk már olyat is, hogy azért savaztak valakit a csaja előtt, mert meg akarták szerezni őt! Ezért én azt mondom, hogy a "várakozási időszakban" baráti és persze rokoni körben is (rokonoknál csak azoknak, akiknek adsz a vélemeényükre) mutasd be minél több embernek, kérd ki a véleményeket (sokszor elárulják kéretlenül is)! A véleményekből próbálj meg amennyire lehet minél pártatlanabbul következtetéseket leszűrni annak érdekében, hogy ne legyél kihasználva!

Azt hiszem mára abbafejezem a kioktatást (bár nem annak szántam) és a tanácsadást! Ígérem, hogy most hamarabb fogok jelentkezni egy könnyedebb témával!

U.I.: Várom a kommenteket a gondolatokkal!

Szex?

Hogy mit is jelent az hogy nem voltam éppen túl kiváló középiskolában? Hát anyit, hogy nem éppen a délutáni tanulással töltött idő javára lehet írni azt, hogy átmentem az érettségin, és sikerült elvégezni a középiskolát.
Inkább a zenéléssel és a szerelemmel voltam elfoglalva, és az utóbbiban rengeteg új élmény ért, amit eddig nem is ismertem, olyan érzések törtek a felszínre! A középiskola első két éve volt talán az életem leg erotikusabb és legromantikusabb időszaka!
Lekötött a barátnőm, meg a barátnők, akik jöttek mentek. Volt ilyen időszaka is az életnek. Élveztem az új ismeretségeket, és ez nem csak a szerelmi kapcsolataimban volt így. Rengeteget mászkáltunk haverokkal, szórakoztunk és nem igazán érdekel bennünket a jövő!
Gyakorlatilag a délutáni tanulás maximum a leckeírásra redukálódott, de volt, hogy még arra sem! Volt olyan, hogy még azt is az iskolában, a szünetben csináltam meg! Ezen tények tudatában nem is volt olyan rossz az 3,5 érettségi átlag.

De most beszéljünk egy kicsit másról, ne csak az iskoláról! Írtam, hogy ez volt életem legromantikusabb és talán legerotikusabb időszaka! Ez azért volt, -mert bár nem ez volt az első szexuális élményem- de ebben az időszakban fedeztem fel a női testet, és a magam testét is megtanultam örömet okozni a nőknek, ezt minden értelemben kell érteni. Megtanultam az udvarlás és a szex művészetét. Igen, valóban művészet az udvarlás is, és a szex is. Megtanultam befolyásolni, késleltetni az orgazmust. A legtöbb férfi nem is tudja, hogy erre képes.

Kevesen tudják rólam de eredetileg pincérnek készültem. Aztán az előbbi élmények befolyására nem foglalkoztam túl sokat a tanulással, majd jött egy bónám, hogy a rendőr leszek és végülis ez tudott realizálódni a jegyeim alapján.
Persze a fenti sorokból az tűnhet ki, hogy teljesen magabiztos vagyok, és elhiszem magamról, hogy bárkit és bármit megkaphatok! Ez abszolut nem így van, régebben sem éreztem, és most sem érzem magam jóképűnek. Sőt, mindig is problémáim voltak a kinézetemmel! A kinézettel kapcsolatban azt vettem észre, hogy el tudja fedni az egyéniség, és talán ez az egyetlen pozitív oldalam!
Tudom, hogy azok a sorok ahol, azt írtam hogy, el tudom nyújtani az orgazmust és megtanultam a nőknek örömet okozni, nagyképűen hangozhatnak, de ezeket a pozitív visszajelzésekből mondom! 

A tanulság az, hogy higgyünk magunkban! Higgyük el másoknak, hogy jól nézünk ki, és fedezzük fel önmagunkat! Ha összhangban vagyunk magunkkal, akkor valóban bárkit és bármit megkaphatunk!

Felnőttem?

Hello Nagyvilág!

Honnan is kezdjem? Nem egyszerű eldönteni a rengeteg esemény közül amit az ember fia már átélt (túlélt), de azt hiszem visszamennék a középiskolás éveimhez, melyek tanulmányi szempontból nem voltak épp a legdicsőségesebbek!
Szóval adott egy 17 éves fiatal, aki természetesen szórakozni szeretne, élni az ÉLETET, falni nagykanállal a szerelmet és nem törődik azzal, hogy mi lesz, hogy lesz! Persze mondja, hogy milyen fontos a továbbtanulás, meg hogy mennyire fontos, hogy most, az érettségi előtt milyen pályát választ, hová felvételizik, mert ez a társadalmi elvárás. Valójában ilyen fiatalon az ember nem gondolkozik azon, hogy mi lesz a jövőben. Csak azért foglalkozik a pályaválasztással, mert a szülők folyamatosan unszolják, hogy továbbtanulni márpedig kell! Kell, hogy legyen rendes szakmád meg az igazából nem is ember akinek nincs diplomája! Hamar rájön, hogy ebből csak egy kiút van, hogy kitalál valamit, hogy ez vagy az akar lenni, de ennek a választásnak semmi köze nincs ahhoz, hogy abból, amire a fejét adja meg lehet-e élni (ezen igazán nem is gondolkozik, hiszen a szülők előteremtik a szükségletek kielégítéséhez szükséges forrásokat), csak azon gondolkozik, hogy végre találjon valamit ami az érdeklődési köréhez valamennyire közel áll! Persze a mondatokat érti, hogy "ez határozza meg a jövődet..." meg "most kell jól választani, mert különben...", de a szavak jelentésének a súlyát nem is értheti, hiszen eddig burokban élt és arról, hogy egy Felnőttnek mik a gondjai azt hiszi, hogy megegyeznek saját gondjaival, hiszen jogilag szinte már nagykorú!

Hogy mikor is leszünk felnőttek? Nehéz dolog..., de azt hiszem nem attól, hogy mindíg a legjobb döntést hozzuk meg és nem is attól, hogy mindenről mindent tudunk, hanem attól, hogy fel merjük vállalni a döntéseket és azok következményeit, és képesek vagyunk "gondoskodni" nem feltétlenül anyagi értelemben magunkról és másokról is!